Zsobok
(Az „Udvaromon aranyvályú, aranykút” kezdetű népdal dallamára)

Szerda reggel korán kelt a táborunk
Sárga pólót öltöttünk a túránkhoz.
Reggeliztünk, buszra szálltunk s egyebek
Utunk fazekasműhelybe vezetett

Megtudtuk a fehér agyag nagy titkát
Kezünk formálta meg a kerámiát
Délután már túráztunk az erdőbe
S belestünk a Zichy-barlang mélyére

Menny és pokol várt minket a föld alatt
A vízeséstől minden száj tátva maradt
Vacsorára hazatért a kis csapat
Ezek után jöttek a nagy izgalmak

Három csapat mérte össze tudását
Tanár úrral licitjátékot játszván
A végére elfogyott a zsetonunk
De jó kedvünk még sokáig kitartott

Este van már, ragyognak a csillagok
(A) csapatokban tombol még az izgalom
Buzgón írják az indulót és kiáltást
Jókedvüknek semmi sem szabhat határt

Zsobok falva csodás hely, ez nem vitás
Sok-sok ember évről-évre vissza jár
Emlék tenger ideláncolja őket
Búcsúzáskor szívünk fájdalommal ver.

Egy magyar lány kimegy az erdő szélre
Vissza gondol az Erdélyben töltött hétre
Csillog szeme, de hullanak a könnyei
Mert a szíve örökre visszavágyik.

B.L.