Ma reggel is a Bájoló akkordjaira ébredtünk. A finom reggelit követően a Ránki Sára által vezetett foglalkozásra siettünk. Egy elméleti bevezető után megkíséreltünk egy fenyegető levelet profilozni.

A következő foglalkozáson hümmögő-zümmögő méhecskék voltunk. A csőfonációs gyakorlatnál úgy néztünk ki, mint az űrhajósok. Rózsa beszédtechnikai tanácsait hazaviszem, és tudatosan fogom venni a levegőt minden szemináriumtartáskor. 🙂

A délelőtt utolsó előadásáról Kerekes tanár úr szavait vihetjük haza, mint lelki mézespogácsákat. Ha esetleg tanár leszek, már az első órán elmagyarázom a diákjaimnak, mi a különbség a „szabadság” és a „szabadosság” között.

Az ebédet követően útrakeltek az akadályversenyes csapatok. A kedvenc feladatom az volt, amikor különböző európai nyelveken kellett felolvasnunk az Örömódát. Második helyezést kapott az egyszótagos könyv- és vers körülírás.

Vacsora után az elsőbálozók végre megtudhatták, mi is az általunk, veteránok által emlegetett varázsketyere. A tegnapi licit kétszeres bajnoki címe mellé ma „ezüstérmet” kapott a csapatunk.

Olyan kár, hogy csak ma múlt el az egész hetes szorongásom! Azt viszont örömmel konstatálom, hogy az akadályversenyen megtapasztalhattam a zsoboki csodát. 🙂

B.T.