Gitárhanggal kezdődött a nap, melyet Zoli és Anna gyönyörű (és reggeli órákban kicsit erős) hangja kísért. Bájos orcánkat a Bájoló dal hatására emeltük fel a párnáról és szobatársammal pillanatokon belül megkérdőjeleztük, hogy miért ébresztenek fél 8-kor, ha csak 8-kor van a reggeli.

Összeszedtük magunkat gyorsan, majd mint aki nem evett tegnap este óta, átvonultunk az ebédlőbe, ahol megreggeliztünk. Miután mindent elfogyasztottunk, amit tányérunkba tettünk, visszatértünk szobánkba, ahol türelmesen vártuk a nap első előadásának kezdetét. 8 óra 59 perc és 60 másodperckor már az előadói teremben voltunk, ahol szem- és fültanúi lehettünk Kerekes Barnabás tanár úr eddigi legszemélyesebb előadásának, hiszen a 4-es 6-os villamos történetei helyett főként élettörténeteket halhattunk.

Fél 11-től Bíró Annamária mutatta be nekünk Aranka György életét, kapcsolatait és leveleit röviden. Megtudtuk, hogy Teleky fia nem volt megfelelő birtokvezető, amit felesége közölt vele, szépen (és mai szemmel tán komikusan) megfogalmazott levelekben. Amellett, hogy sokat tudtunk meg táborunk névadójáról, még a ChatGPT is tanult, ugyanis meglehetősen helytelen és torzított információkkal szolgált, amikor a tanárnő kikérdezte ezt Aranka György felől.

Pontban 12 órakor kezdődtek az ifjúsági vezetők előadásai! Először Barazsuly Viktória tartott előadást a virágénekekről, melyeket ő már régebb megszeretett hihetetlen véletleneknek hála. Megismertük a virágénekek eredetét, de ugyanakkor azt is megtudtuk róluk, hogy egykor még bűnnek is számított ezeknek az éneklése és meghallgatása egyáltalán. Ezt követően Ábrahám Eszter tartott előadást nekünk az észtországi kisebbségek útlevél- és okmányszerzési problémájáról, mely egy több napig tartó gondolkodást indított el bennem. Egy probléma, melynek létezéséről nem is tudtunk, hirtelen a figyelmünk középpontjába került. Megközelítettük a témát úgy etika, mint jog szempontjából, ami annál értékesebbé tette az előadást. Ezt követően Gombár Anna adott elő a negatív érzelmekről és segített mindannyiunknak egy kicsit jobban megérteni ezeket. Tanácsokat adott, hogy hogyan használjuk fel őket pozitívan és hogyan kezeljük őket.

Rövidke szabadidő után az ebéd következett. Feltöltöttük gyomrunkat finom kajával, majd 3 órára elő is készítettük már a kézimunkához hétfőn hozzászoktatott kezeink, és Kajántó Judit kémiatanárnővel szappant készítettünk. Választhattunk a malackától a szívecskéig terjedő formák közül, majd ezekbe beleöntöttük a különböző színű és illatú keverékünket, mely szappanná vált megkeményedése után. Ugyanekkor két csoportra lettünk osztva, így esélyünk adatott megbeszélést is tartani az akadályversenyes csapatunkkal, annak érdekében, hogy kellőképpen legyünk majd felkészülve az akadályversenyre. Ezt követően Molnár Botonddal, a Visszhang kórus karmesterével zendítettük dalba Zsobok központját, hiszen négy szólamban énekeltünk zulu népdalt, mely annak ellenére, hogy milyen nehéznek tűnt az elején, mindannyiunk szívébe befészkelt. Vacsora után következett a néptáncoktatás Rozsnyai Tamással és Topai Kingával, akiknek köszönhetően úgy vertük földhöz lábainkat és forgattuk párjainkat, mint még soha! Kicsit nehezen ment az elején (magamból kiindulva), de minél többször próbáltuk újra és újra, annál inkább belejöttünk és tudtunk közreműködni egymással, amikor a páros tánc következett. A rövid szünetben népdalokat énekeltünk oktatóinkkal, majd miután megpihentünk, táncoltunk, míg lábaink bírták a nótát s a mókát. Fáradtan, de sokkal több tudással, mint ahogy reggel felköltöttek, véget ért a napunk és nyugovóra tértünk pihi-puha ágyunkba, izgatottan várva a másnap reggelt, hogy újra olyan bájosan legyünk felébresztve.