„Itt van az egész nap előttem, bármi lehet ma még belőlem.” Nem csodálatos ilyen dallamokra ébredni? Nem is beszélve Réka és Izabella tündérien simogató hangjáról.

Jómagam nagyon nehezen ébredő vagyok, és mindig betartom a „még öt percet” aranyszabályt, de itt eszem ágában sem volt. Mi több, alig vártam, hogy elkezdődjön egy újabb nap, itt, Zsobokon.

Nyolc óra ötvenkilenc perc hatvan másodpercre pontosan mindenki jelen volt a díszteremben, és kezdődhetett is az első előadás Albert Júlia színművésznő vezetésével. A művésznő kulisszatitkokat árult el nekünk, hogy hogyan lehet összhangba hozni a versmondást és a nonverbális jeleket.

El is árulom: a siker garanciája (amiért még garanciapénzt sem kell fizetnünk) az, hogy érték legyen számunkra a vers mondanivalója, hogy tudjuk azt kellőképpen továbbítani. Miután már a helyes versmondás minden fortélyát elsajátítottuk – lazításként – Egyed Emese irodalomtörténész foglalkozása következett, méghozzá kint a természetben. Elsősorban véleményt kellett nyilvánítanunk a művészetről meg a meséről. És gondoltátok volna, hogy a mese teljesen megegyezik a mítosszal?

Ennek a margójára egy színdarabbal készültünk „Mátyás király házasít” címmel. A felkészülés alatt még jobban összerázódtunk a csoporttársainkkal: felosztottuk a szerepeket, majd együtt nevettünk a hatalmas bakikon. Minden bizonnyal a nevetés egy szoros kötelék, amely összehozza az embereket és szerves része az életünknek. Kell ennél több? Napsütés. Barátok. Hangos kacajok. Színjáték. Jelmezek. Szereplésünk végére igazán megéheztünk, és alig vártuk azt a finom húslevest és főtt pityókát!

Ebéd után egy kis délutáni jól megérdemelt szieszta következett. Viszont ezt sem rendeltetésszerűen használtuk ki. Ugyanis összegyűltünk, együtt gitároztunk és énekeltünk. És még csak ezután jön a java! Mindenki kipróbálhatta kézműves tehetségét. Pontosan három foglalkozás által. Nemezelés Széman Rózsával, quilling Sallay Brigittával és batikolás Airizer Andival. Miután már csupa festékesek voltunk és a kezünk is kiázott a szappantól a nemezelés miatt, bejelentették, hogy megnézhetjük közösen a világbajnokság döntőjét. Nagy volt a lelkesedés a foci iránt. Kellemesen csalódtam: már azt hittem, hogy most két csoportra oszlik a táborsereg és még akár konfliktusok is kialakulhatnak a nagy „fociláz” miatt. De meglepődve konstatáltam, hogy mindenki egységesen egy csapatnak szurkolt. Ilyen egy igazi közösség! Ezután közös filmnézés volt. Az „Anyám és más futóbolondok a családból” című magyar drámát néztük meg, amely a 20. századi életmódot szemléltette egy kis humorral fűszerezve.

Nos… máris a végéhez értünk egy újabb eseménydús tábori napnak. A mai napon színész, történész, versmondó és egy még jobb ember lett belőlünk!

Kurkó Eszter