Mi jut eszébe az embernek, ha megemlítik neki az Aranka György Nyelvművelő Tábort? A társaság! Mindezt bizonyítja, hogy már második napon, ebben a családi környezetben össze van szokva egy csapat ember, akik nem is ismerik egymást. Vannak régi táborozók, ex-táborozók, akik most szervezőként vesznek részt, és persze vannak újak is. Akárhogyan is kerültünk ebbe a táborba, akármi is késztetett bennünket arra, hogy ezen a helyen töltsük el kilenc napunkat a nyári vakációnkból, hamarosan rájöttünk, hogy ezt nem fogjuk megbánni.

Már az első napon összekovácsolódott a társaság. A második napon, szombaton, már nemcsak szobatársainkkal és a Zsobokra vezető úton megismertekkel beszélhettünk, hanem mindenki mással is. Egy finom reggeli után Farmati Anna vezetett be minket az olvasás és a könyvek világába, egy kissé új perspektívából. Vajon melyek voltak a megfelelő olvasás alapelvei az ókorban és a középkorban? Milyen olvasási technikák léteznek és milyen könyveket érdemes olvasni, hogyan? Mi változott és mi maradt meg olvasási követelményként? Farmati Anna után T. Szabó Levente irodalomtörténész előadásával folytattuk napunkat, és rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a színházról, színészkedésről, valamint arról, milyen nehéz is volt színésznek lenni a XIX. században. Előadónk megismertetett Arany János, mindenki által ismert és kedvelt költőnk, egy másik arcával is: azzal az arccal, aki vaskos humorával mindenkit megnevettetett. Újdonsült információkkal és újdonsült barátokkal mentünk ebédelni, majd meglátogattunk egy tisztaszobát. Igazi kincstár fogadott minket a szállásunkhoz közeli ház gyönyörű, csupa értékekkel teli szobájában. Bár már mindegyikünk járt tisztaszobában, a zsoboki öltözéket és mintavilágot nem láthattuk eddig mindannyian. Mivel megismertük, néhányunk megragadta az alkalmat, hogy beöltözzön ezekbe a szép viseletekbe.

A népi motívumok világának egy részét immár megismertük. Következett Furu Árpád néprajzkutató előadása, ahol többek között arra is fény derült, hogy a falu építészetében mi az, ami közrejátszik a minták és az építési technikák meghatározásában.

Véget értek hát az információ gazdag előadások, és vacsora után következett a pillanat, amikor minden régi táborozó ezekkel a szavakkal bíztatta az újakat a Bordi-estre: „Bordi András az a személy, aki már a második napon olyan hangulatot teremt a táborban, mintha mindenki ezer éve ismerné a másikat.” És ez így is van: akiknek eddig nem lett volna kedve a játszáshoz és a foglalkozásokhoz az elkövetkező napokban, annak most mindenképpen megjött a kedve. A Bordi-estéken az a jó, hogy mindenki önmaga lehet. Játszhat, énekelhet korlátok nélkül. Itt nincs hiba, és nincs feszengés. Csak szórakozás és szabadság.

Miután az ember megél ilyen élményeket, és megtapasztalja, milyen újra mosolyogni (méghozzá ok nélkül), mint ahogyan mi, mi mást kívánhat még ezeken kívül? Még van hét nap és máris olyan, mintha régi jó barátok lennénk. Ha már az első két nap ilyen hangulatban telik, vajon mit hozhatnak számunkra a következő napok? Itt pezseg az élet, pezseg a barátság, és alig várjuk, hogy megtudjuk!

Halászy Kamilla