A nap majdnem tökéletesen kezdődött. Épp annyi hibádzott, hogy nem a gitárosleánkák értek először a szobánkhoz, hanem Peti meztelen felsőteste.

A reggel pillanatai hamar elszálltak, s mire újra sikerült félálomban úszó szemeimet kinyitni, az előadóteremben találtam magam Korzenszky Richárd tisztelendő úrral, aki az egyszerű versek komplexitására hívta fel a figyelmünk. Rövid hidratációval eltöltött szünet után dr. Markó Bálint szerettette meg velünk a füttyögve szökkenő verebeinket. A délelőttöt Kerekes Barnabás tanár úr zárta, aki a Korgóhas zenekar kíséretében bemutatta a Hogyan legyünk modern úriemberek, azaz hogyan viszonyuljunk az ellentétes nemhez, az azonos nemhez és nem utolsó sorban önmagunkhoz című rendkívül tanulságos előadását.

Mostmár csak pár pillanat választott el a várva várt ebédtől. Előtte és utána a csapatok még a körmüket reszelték a gitáron és csicseregtek, fülemüleként mecseregtek, hogy az akadályversenyen minél többször visszatapsolják indulójukat.

Az akadályverseny megér egy külön misét, de papi szentség híján csak egy kurta paragrafussal szolgálhatok. A csapatunk szemével nézve remek szórakozás volt. A falut énekszóval jártuk be, ingyen rádiót szolgáltatva cseppnyi közönségünknek. Az állomásoknál mindent bevetve idéztük meg a csapatszellemet, így elégedetten úsztuk meg szárazon a versenyt (akinek kell, az megérti mondatom végét).

A vacsora után verbunktól hajtva átvonultunk a kultúrotthonba, ahol olyan jót moldvaiztunk, hogy a végére már csángó akcentussal beszéltem. A menet éjfélig tartott és szerintem sokak nevében mondhatom, hogy kiizzasztotta belőlünk a forrásvizet. A táncház után ki-ki alakította tovább a programját, igényeinek megfelelően, de végül mind álomba fulladtunk.

Ferencz-Nagy Zoltán