A mai nap is, mint eddig mindegyik reggelivel kezdődött, ahol nagyon finom táplálékot fogyaszthattunk. A kilenckor kezdődő interaktív előadás az én szempontomból elérte a célját, vagyis jobban megismertem magam, egy stressz elleni pajzsot is kaptunk, amely ugyancsak segített az önismeretünkben. Érdekes volt a lakatlan szigetes példa, jó volt végre ráébredni arra, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim. Erdei Blanka és Farkas Annamária nagy megtiszteltetésünkre belevontak az előadásukba, amit mindenki nevében szeretnék megköszönni.

Az előadások sorozata Korzenszky Richárd OSB bencés szerzetes mondanivalójával folytatódott. A 82 éves bácsi olyanokat mondott, olyan dolgokra hívta fel a figyelmet, amiken eddig egész egyszerűen átsiklottam. Például Isten ad választási lehetőséget jó és rossz között, nem parancsol nekünk, csak próbál rávezetni a helyes útra. Ahogy mondani szokták: mindenkiben két farkas lakozik, az egyik a jó a másik a rossz. Rajtunk áll, melyiket részesítjük előnyben.

A sufnielőadások zseniálisak voltak. Karola átadta magát nekünk, a könyvtár szeretete, az az odaadás, ahogy tartotta a beszédét engem nagyon meghatott. Zolinak az előadása talán nekünk fiataloknak közelebb áll a szívéhez, de olyan értelemmel és odaadással, humorral közölte Zoli a mondanivalóját, hogy sokmindenki elgondolkozhatott: Vajon érdemes használni a ChatGPT-t? 

Ebéd végeztével indultak a  csapatok az akadályversenyre. Nagyon élveztük, az én csapatom biztosan, volt állomás, ahol meg is említették, mennyire látszik/látszott közöttünk az összhang.

A két kedvenc állomásom a Kelemen-kupa, ahol az én szememre került a kendő, és a Zoli és Zsófi által kitalált félszavas játék. Örültem, hogy a pár évi sakkozási tudásom elég volt a sakkos feladványban. Nagyon jól működtek együtt a KürtÖlők, a kűrtőst szeretők, bármi is lesz a végeredmény, ebből az egészből csak nyertem.

A finom vacsora után megvolt egy tábori fotózás, amit a reneszánsz táncház követett. Csenge és Bálint vezetésével megtanultunk, megpróbáltuk elsajátítani az alapokat, ami többé-kevésbé sikerült. Nagyon jó volt a hangulat, köszönöm nekik ezt az élményt utólag is.

A végéhez közeledve, elmondanám, hogy egyre jobb ez a tábor, sajnálom, hogy már csak kevés van hátra. Ez az ember-tábor rávilágított mégjobban arra, hogy „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Gombár Adél