Zsobok. Kalotaszegen, valahol a szívek és szavak koordinátáinak találkozásánál található, egy gyöngyökkel díszített kis ékszerdobozban. Ezt a dobozkát nyitja fel minden év júliusában egy maroknyi táborozó: résztvevő, szervező és előadó egyaránt.
Amint a Kolozsvártól Zsobokig tartó vonatúton kinéztem az ablakon, majd besétálva a faluba körbenéztem, azt éreztem, hogy végre újra megérkeztem. Megérkeztem oda, ahol évente egyszer kapok egy képzeletbeli tarisznyát, melyben az egész évre való lélekpogácsát elraktározom magamnak. Megannyi tábor után azt hinné az ember lánya, hogy a találkozás öröme időről időre fakul, a templom csendje morajlóvá válik, a tábori csoda megszokássá lesz. A pulzáló hétköznapok és a pörgős nyár közepén azonban mégis kis szigetként nyugszik bennem minden évben a zsoboki tábor.
Mosolyok, ölelések, ismerős és egyelőre még ismeretlen arcok közé csöppentünk. Szokás szerint egy áhítattal nyitottuk meg a tábort a falu központjában álló református templomban. Ezt követően Farmati Anna, Juhász Judit, Kerekes Barnabás tanár úr, illetve a szervezők által volt részünk egy felemelő és kíváncsisággal teli, hivatalosnak titulált, de annál barátibb tábornyitóban. Az est fénypontja a Bordi-est volt, amely úgy a visszaeső táborozók, mint az elsőbálozók számára emlékezetes marad. A közös éneklés öröme, az önfeledt játék és a hangos kacajok a délelőtt még az ismeretlentől vagy éppen az ismert csodára várakozástól izgatott arcokat kisimították és a szíveket feloldották.
Hát újra Zsobok. Hát újra hála.
Kovács Karola
0 hozzászólás