Tábori napló 2021. – csütörtök, július 15.

A csütörtöki nap, avagy a tábor negyedik napja, megannyi lehetőséget kínált elénk, elmélyülhettünk a nagybetűs élet kamrájában.

Az első előadás alatt a filmelmélet és filmtörténet érvényesült leginkább, amit darabkákra boncolgattunk, kutatva a mozgóképek forráspontját. Magunkhoz öleltük a film és az irodalom közti kapcsolatot, és elsajátítottuk célját, a tömegszórakoztatást. Ezt követően Újvári Dorottya muzeológussal engedtük szabadjára mókás énünket, cianotípiát készítettünk. A foglalkozás kellemesen telt, bár nagy volt a sürgés-forgás, mindenki az elefánt és a buldózer eleganciájával közlekedett. A végeredmények elbűvölőek lettek. A nap további részében Kerekes Barnabás tanár úr vett szárnyai alá, és megható, szívet facsargató búcsúbeszéddel köszönt el a már-már elfelhősödött szemektől. Megfontolandó témája Miért vagyunk a világon? címmel debütált, melyen belül a magatártás, érintkezés, stílus is említésre került. Az igazság ereje olyan, hogy szétárad, mint a jóság”. Gyors vacsora után elkoptak a lábbelik, a zsoboki tábor melengető bugyra táncparketté kerekedett. Ragyogó szemek, mosoly, önfeledt boldogság. Ez…Ez volt az a pillanat, amikor mindenki érezte az élet korlátlan határait, és néhány órán át teljesen önmaga lehetett. Még az áramszünettől sem hőköltünk hátra, élveztük az ittlétet.

Visszagondolva a mai napra, megrebben szárnyas lelkünk boldogságfonala, emlékét magunkkal hordozzuk!

Kádár Boglárka

Írta: Újvári Anna

2022. 07. 07.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hasonló bejegyzések