Csiki Eszter és Vass Réka Annamária beszámolója az online tábor harmadik napjáról.

Összművészeti keddi napunk

2020. július 14.

A hétfői elgondolkodtató előadást és beszélgetést a keddi, Hunyadi Péter etnográfussal töltött minőségi időnk követte. Ő bevezetett minket egy olyan kulturális magyarság-, illetve világképbe, ami a szétszórtságban létet, a diaszpórai és szórványi életet az egységben gondolkodás alappilléreiként használja fel. Együtt gondolkodtunk a „nyelvében él a nemzet”, kontra „magyar az, ki annak vallja magát” mondatok gyűrűjében, s emberi példákat kaptunk arra, milyen lehet uruguayi magyarnak lenni. Megmaradásunk egyik kulcsaként tehát az mozog erőteljesen bennem az előadás kapcsán, hogy az együtt élő kultúrák, nemzetek az elmarasztalás helyett minden körülmények között gazdagítsák egymást.

Bár én még nem jártam a valós helyszínű zsoboki táborban, a délutáni tevékenység mégis megidézte előttem is a hely varázsát: a kúttal, a közösségi térrel, a zöld fű és a kék ég közötti teret kacagással betöltő, egyik csapatjáték helyszínétől a másikig szaladó, Erdély sok ízét beszélő fiatalokkal és víg csatakiáltásaikkal. Kedves tábori naplónkat olvasó testvérünk, egy bámulatos virtuális akadályversennyel találtuk szembe magunkat – egy gondos kézzel megrajzolt térkép segítségével járva végig tizenkét állomást, ahol játszva tanultunk, tanulva játszhattunk. A mesék szinkronizálása, a kreatív műfordítás-műferdítés, versírás, a nyelvi humorral teleszőtt párbeszédek megalkotása csak egy pár szeletnyi a zsoboki varázspálcával feltarisznyázott szervezőcsapat kreativitásából. Csapatomban megtapasztalhattuk a népzene közösségformáló erejét is, Ferencz-Nagy Zoltán csapattársunk otthonról örvendeztetett meg bennünket gyönyörű hegedűjátékával.

E felemelő esemény után este találkoztunk ismét a zümmögő-zummogó térben, ahol Milorad Krstićnek a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmjét boncolgattuk, melyet megálmodója joggal mint „audiovizuális szimfónia” emleget. Ez a beszélgetés a nap méltó lezárása volt, segített minket abban, hogy más szemmel nézzünk filmeket és műalkotásokat, figyeljünk a képkockák mögött rejtőző alkotókra és nyissuk meg képzeletünket azelőtt is, amit érzékeinkkel már nem foghatunk fel.

A keddi nap által is bebizonyosodott, hogy bár sokkal bonyolultabb egy online táborban nem csak részt venni, hanem benne mindent átlátni és egyáltalán megélni, a csapatszellem mégis megerősít, táplál, éltet abban a tudatban, hogy jó magyarnak lenni. Hogy jó
Aranka-táborosnak lenni.

Csiki Eszter (Csíkszereda)

• 

• 

Az idei tábor reggelein a korai kelést, ébresztő jógát, közös reggelit és előadásra való sietséget késői ébredés, a laptop felnyitása, facebookos tábori kuckóhoz való csatlakozás és az internetkapcsolat ellenőrzése váltotta fel.

A keddi nap online előadását Hunyadi Péter etnográfus tartotta, aki a szórvány (diaszpóra) kialakulásáról és változásáról beszélt a történelem során. Érdekes volt számomra, hogy mit jelent a nyelv és a kultúra megőrzése egy dél-amerikai magyar közösségben, ahhoz képest, ahogy mi ezt megéljük  és, hogy mennyire “igaz” a “nyelvében él a nemzet” a külföldi magyar szórvány számára (a világ különböző részein). 

A délutáni akadályversenyen virtuálisan végigjárhattuk Zsobokot, így egy kicsit könnyebb volt megtalálnunk a kijelölt

állomásokat, mint eddig. Nagyon élvezetes volt a csapatommal dolgozni, festményeket rekreálni az összevágott képeinkből, online rajzolós activityt játszani és az intertextualitással élve verset írni a karanténi életről. Még ha a verseny kicsit el is húzódott, sikerélménnyel töltött el a jól kigondolt virtuális akadályversenyen célbaérni. 

A nap egy éjszakába nyúló beszélgetéssel zárult, ezzel kicsit felidézte a tábori hangulatot. A beszélgetés témája Ruben Brandt, a gyűjtő című film volt. Viki és Brigi magyarázatai sokat segítettek abban, hogy jobban megértsem, hogy alakulhat ki a film noir, thriller és kalandfilm műfajainak ötvözetéből egy szürreális mozifilm, és miért pont az animációs megvalósítás a legmegfelelőbb.

Vass Réka Annamária