Először is azzal kezdeném, hogy ezen naplóbejegyzés megírásakor éjjel negyed három van és mellettem egy angyalhangú lány énekel. Úgy gondolom, hogy ez teljesen leírja és magyarázatot ad a lelkiállapotomra hiszen most még egy picit a felhők fölött járok a sok-sok élménytől.
Hiába a fáradtság (mert természetesen előző éjjel sem aludtunk túl sokat), a reggeli után árgus szemekkel figyeltük Kerekes Barnabás tanár urat, aki mérhetetlenül sok jóval halmozott el minket. Azt az eszmei értéket, amit szerencsénk volt tőle átvenni, olyan mennyiségű szeretet kísérte, hogy kedves szavait hallgatván sokszor kirázott a hideg (egyértelműen a szó legpozitívabb értelmében). Bizony nem mindegy, hogy milyen hangnemben szólalunk meg. Nem is gondolnánk, hogy gyakorlatilag tudat alatt egy pár szép szóval mekkora tiszteletet tudunk tanúsítani. Persze nem csak erről volt szó, a tanár úr humorosan, és némi iróniával az életre tanított minket. Nem is kell mondanom, hogy ismét egy világmegváltó óriássá nőtt a szememben.
Ezek után Farmati Anna egyetemi oktató egy rendkívül érdekes előadást tartott az irodalomtörténetről, a digitális világ és az irodalom találkozási pontjáról. Folytatásképp Korzenszky Richárd atya Tihanyból jött hozzánk. Említette a harmónia fogalmát, és én minden alázattal és tisztelettel egyenlőségjelet teszek közé és Zsobok közé.
Délután a kalotaszegi tisztaszobát tekintettük meg, ami teljesen a bűvkörébe vont. A viselet díszítettsége és a kedves, idősebb hölgy egyszerűsége tökéletesen kiegészítették egymást, egyszerűen elragadott! Mostanra észrevehetően gyorsult az események leírásának tempója, mindjárt három óra és én még mindig nem tettem említést a Bordi-estről. Nem is tudom el lehet-e egyáltalán képzelni egy ennél remekebb zenés-játékos estet. Nem egy táborozó társamtól hallottam, hogy rég nevettek ennyit. Gyönyörű dallamok, hangos kacajok, egy-két kacsintás, csodás emberek. Jelenlegi állapotomban nem tudom felmérni, hogy mennyire hat közhelyesen, de ezt az estét én valóban elraktároztam a szívemben, mert kevés más helyen érzem ilyen jól magam. Végezetül pár szó erejéig vissza szeretnék térni Richárd atya egy, számomra kiemelkedő gondolatához: ha valamit meg tudunk nevezni, az valamilyen szinten a miénk; hölgyeim és uraim, felsorolás következik: Zsobok, Zsobok, Zsobok.
Kovács Karola, 2019. júli 15/16.
0 hozzászólás