Mai nap is, ahogy a többi, vidámsággal és reggelivel kezdődött, hiszen étkezés közben azon vitáztunk, hogy vinete avagy vinetta a helyes megnevezése „magyarul” a padlizsánnak.

Reggeli után Kerekes Barnabás tanár úr rövid zsoboki tábor történelemórájával elkezdődtek az érdekesebbnél érdekesebb előadások. Nyálcsorgatva hallgattuk végig Fazakas Emese 16-17. századi magyar étkezési szokásokról szóló előadását. Még feladatot is kaptunk, hogy régi nyelvezettel receptet írjunk, sőt Csaba stilizált betűkkel meg is örökítette csapatom receptjét.

A második előadás, amelyet Kádár Magor kommunikációs szakember prezentálásában hallgattunk meg, bevallom őszintén számomra nem volt annyira érdekes, mert én nagyon ritkán élek az online felületek lehetőségeivel.

A nagyon finom ebéd után belebújhattunk egy rádió vagy televízióriporter bőrébe és riportot készítettünk az általunk eljátszott táboralapítókkal.

Vacsorára rakottpityókát ettünk, amelyből kétszer is repetáztam. A nap végét a helyi fiatalok által vezetett kalotaszegi táncház koronázta meg, ahol hihetetlenül jó és fantasztikus hangulat volt. Nagy örömömre megtanulhattam pár új lépést, amitől a hideg csak úgy futkorászott a hátamon.

Köszönet a táborszervezőknek az észbontó programokért, és hogy ennyi szeretetet tudnak adni magukból. Számomra ez a tábor az életemben mindig is egy felejthetetlen élmény lesz. Ha majd gyermekeim lesznek büszkén fogok mesélni nekik a táborról és magyar nyelvet úgy fogom átadni nekik, mint a legértékesebb hagyaték, amit tőlem csak kaphatnának.

Balog Ferenc, 2019 júli 18.

Köszönöm szépen.