„Gyere élvezd, hogy a nap reggel majd neked ébred!”

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy egy táborzáró beszámolót írjak.

Reggel 6:54 van. Viki olyan 12 óra után (este) avatott be a különleges akcióba: utolsó napom gondolatait fogalmazzam meg. Most pedig kint ülök egy hintában és hallgatom a falut. Alig pár óra telt el, mégis minden megváltozott. Mikor kiosztották rám a nemes feladatot, csak fogtam a fejem, hogy mi lesz ebből. Hát, most kiderül.

Lassan 24 órája, hogy nem aludtam. Ezzel a kijelentéssel adta ide a kis füzetecskét is, hogy: „Úgysem alszol éjszaka. Lesz időd megírni.” Hát, Viki… nincs éjszaka, de még csak a gondolataimat se tisztáztam az elmúlt pár órában. 😀

Itt ülök a falu csendjében, hallgatom a patak lágy csobogását, a madarak énekét, a juhok bégetését. Néha a távolból hallani két kutya veszekedését. Annyira más itt minden.

Nem szeretnék egy napot leírni, hogy milyen előadások voltak, hogy mik történtek a nap folyamán. Nem. Ezek az elmúlt 24 óra kusza gondolatai lesznek. Az én szemszögemből.

Reggel felkelni kb. 4 óra alvás után még mindig nehéz. Vagy inkább egyre nehezebb. Hiába a két kávé egymás után.

Minden alkalommal megfogadjuk, hogy a színdarabokat szépen begyakoroljuk, hogy ne improvizációs játék legyen az egész. Még nem sikerült tartanunk magunk hozzá :)))

Sírni nem szégyen, sőt. Ez a legjobb módja annak, hogy a feszültséget, mely felgyűlt bennünk, levezessük. Mindegy, hogy mi váltotta ki, hogy öröm vagy bús könnyek, a lényeg, hogy kiengedjük. Utolsó este ez teljesen normális, hiszen egy család fog szétválni kb. 9 órával később.

Egy közös táborozó produkció a legjobb dolog, amit össze lehet dobni a Ki mit tud?-ra. Garantált siker és a szervezők örülnek neki, hiszen „ilyen módon is kimutatjátok, mennyire összekovácsolódtatok az elmúlt pár napban”.

Egy teljes nap alvás nélkül és lehet utána csoportosan énekelni. Lehet. 😀 és jól szól.

Ami a legmeghatározóbb volt, az mégiscsak a hajnal. Az érzés, mikor kinézel az ablakon és a Nap első sugarai kezdenek majd előbújni és megszínezik a felhőket… Nézzétek meg. Mikor felfedezed ezt a jelenséget a barátaiddal. Mikor hirtelen ötlettől vezérelve napfelkeltét mentek nézni. Mikor mind szaladtok a szobátokba valami pulcsiért, hogy ne fázzatok. Mikor végig rohantok hajnali 6-kor a folyosón, nem törődve senkivel. Mikor szaladtok a játszótéren. Mikor átgázoltok a gazokon. Mikor felkaptattok a domb legtetejére. Mikor lihegve megérkeztek. Mikor szájtátva körbetekintetek. Mikor a lábatoknál hever a világ. Mikor érzitek a nyugalmat. Mikor leültök a harmatos fűbe és csak füleltek. Mikor elordítja magát Ákos, hogy az egész völgy visszhangzik. Mikor Juditot melegítjük, mert fázik. Mikor Eszter rajtunk nevet. Mikor én csak ülök, hálát adok az Istennek ezért a családért, táborért és barátokért. Mikor elindultok le a dombról és sorra csúsztok, majd estek el a nyirkos gazban. Mikor együtt nevettek. Mikor leültök a hintákba. Ekkor érzed, hogy milyen jó gyereknek lenni, önfeledten kacagni, minden bajt elfelejteni. Ez az igazi élet.

?❤?❤?❤?❤?❤

Braşoveanu Gréta