Idén október 6-ra esett az Aranka Társaság kolozsvári évnyitó találkozója, helyszínül az Apáczai Csere János Elméleti Líceum szolgált.

Az eseményen én is részt vettem mint meghívott, jó volt újra látni azokat az embereket, akiket a zsoboki táborban már megismertem, habár közel sem tudott mindenki eljönni közülük sajnos. Számomra új arcok is megjelentek a találkozón, akik közül néhánnyal jobban is megismerkedtem.

Tőkés Erikának, az Aranka Társaság alelnökének köszöntője után Kerekes Barnabás tanár úr az Anyanyelvápolók Szövetsége, valamint Széman E. Rózsa az Aranka részéről ismertette a jelenlévőkkel a jövő évre tervezett eseményeket, ezek közül csak egy párat sorolnék fel: március vége fele várható az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny megrendezés, július 15. körül a zsoboki tábor, valamint valamikor augusztusban a csongrádi tábor. Hallottunk a mozgalmi élet szervezésének nehézségeiről, a Nyelvőrző c. anyanyelvi műsor hatpercesre rövidítéséről (mely ellen minél több intézménynek és magánszemélynek kellene levélben tiltakoznia), valamint megemlékeztünk az aradi vértanúkról is.

Az ismertető után megtudhattuk, hogy két új taggal bővült az Aranka Társaság ifjúsági tagozata, névszerint Ecsedy-Baumann Brigittával, és Barazsuly Viktória Adriennel. Mindezek után a zsoboki tábor képeiből készült összeállítást vetítették le nekünk, valamint megtekinthettünk egy videó-összefoglalót is a táborról. Nagyon jó érzés volt látni a képeket és a videót is egyaránt, mivel szép emlékek kötnek ehhez a táborhoz, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a tábor volt a nyár fénypontja a számomra, és valószínű, hogy még sokan vannak ezen a véleményen. Egyszerűen az az atmoszféra, ami végig jelen volt a tábor ideje alatt, utánozhatatlan, mikor 10 napot együtt tölt kb. 60-65 ember (köztük erdélyiek és magyarországiak is egyaránt), már nem szívesen megy haza senki onnan, hiszen olyanok voltunk, mint egy nagy család. Ahogy Kerekes tanár úr ki is fejtette: az a cél, hogy a magyarországiak és az erdélyiek ne különböztessék meg egymást, hogy a „mi”-ből és a „ti”-ből csak egy közös „mi” legyen. Ez a találkozó is kicsit visszaadott abból a hangulatból, amit a táborban átéltünk, és remélem, hogy még lesz alkalom rá, hogy így összegyűljünk akár egy találkozóra, táborra, vagy versenyre.

Miután a vetítésnek is vége lett, még kb. fél órát beszélgettünk, aztán fakultatív program következett: kirándulás a tordai hasadékba. Ide sajnos még kevesebben tudtak eljönni, mint a találkozóra, de a hangulat megmaradt. Igazi élmény volt mindannyiunknak ez a nap, ilyen csodás társasággal érdemes találkozni, és remélem, hogy lesz még rá bőven alkalmunk és lehetőségünk.

Utószó: üdvözlök mindenkit, akit a zsoboki táborban vagy a találkozón megismertem!

Székely Magor,
Református Kollégium