Az állomásra indulva egyre több gondolat kezdett kavarogni a fejemben: „Milyen lesz?”, „Hogy lesz?”, „És az emberek?”. Átlagos tábor előtti kérdések, amik nem hagyják nyugod­ni az embert. Főleg, ha egy teljesen idegen környezetbe kerül és tudja, hogy minden rendben lesz, a társaság is szuper, de mégis ott a lámpaláz, a kételyek. Egyetlen szerencsém és reményeim azok voltak, akiket eleve ismertem és nagy lelkesedéssel ajánlották a tábort.

Az esti játékok előtt csak a szobatársaimat ismertem meg, de miután megszabadultam a félelmeimtől, már igazán jól tudtam érezni magam és megbarátkozni mindenkivel. Nekem nagyon tetszett ez a nap, habár sok minden nem történt még, amire reflektálni tudnék. Amit kiemelnék talán, az a Tanár Úr beszéde volt, nekem igazán jól esett hallgatni őt. Jó volt, vagyis isteni, a fánk, szóval minden tiszteletem a szakácsoké, hogy megleptek engem, mert hiszem, hogy a boldogság hasból indul (vagyis az étel szent és sérthetetlen, egy jó szakácsné még inkább). Egy a biztos, a körvonal megvan, már csak ki kell színezni a képet. :))

Ferenczi Noémi