„A fazék csak a maga egészében fazék, a részeiben már haszontalan cserép.” Ravasz Lászlótól származik a jelmondat, amelynek szellemében összegyűltünk 2019. október 12-én Kolozsváron, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum egyik termében. A Georgius Aranka Társaság által szervezett alkalom nemcsak szakmai tanácskozást, hanem határokon átnyúló baráti találkozót is jelentett, hiszen a helyieken kívül az Anyanyelvápolók Szövetsége vezetőségének, valamint Ifjúsági Szervezetének néhány tagja is részt vett az eseményen. Szegedtől kezdve Budapesten át egészen Csíkszeredáig mindenfelől érkeztek fiatalok, akik nyáron vagy előző években valamikor együtt táboroztak, versenyeztek, vezetőségi tagok, szervezők és a közösségre kíváncsi érdeklődők.

A déli gyülekezés örömteli perceket, sőt órákat foglalt magába: kitörő boldogsággal ugrottunk egymás nyakába a rég nem látott barátokkal. Az ismerős arcok láttán akaratlanul is felidéződött bennünk a rengeteg nyári emlék; az „Emlékszel arra, hogy…”, „Milyen jó volt…”, „Bezzeg Zsobokon…” típusú beszélgetések, hangos csicsergés a közös ebéd végéig tartott. Az esemény hivatalos(abb) része ekkor kezdődött, ámbár a hangulat továbbra is bensőséges, családias maradt. Röviden és szeretettel köszöntötte a résztvevőket Széman Emese Rózsa, az Ifjúsági Tagozat vezércsillaga, Airizer Andrea, a zsoboki táborok egyik főszervezője, valamint Farmati Anna, a Georgius Aranka Társaság elnöke. Kerekes Barnabás tanár úr köszöntő beszéde során hangzott el a Ravasz László-idézet, valamint a két személyes névmással kifejezhető kétféle életút: én és mi.

A köszöntések után bemutatkozott a jelenleg aktív, úgymond régi ifjúsági vezetőség: Airizer Andrea, Barazsuly Viktória Adrienn, Csonta Réka, Ecsedy-Baumann Brigitta, Ecsedy-Baumann Edina, Finta Klára Enikő, Lukács Dániel Mátyás, Széman Emese Rózsa, Szombatfalvi Klára, Szökőcs Zsófia, Tasnádi István, Török Karola és Újvári Anna. Ezt követően napfényre derült a frissen megválasztott tagok névsora: Füstös Paul, Nagy Izabella, Simon Brigitta, Tasnádi Zoltán és Varga Renáta került újonnan a szervezőcsapatba.

A továbbiakban az idén nyáron megszervezett zsoboki és széphalmi táborról készült összefoglaló videókat néztük meg vetítésen. A képeket, jeleneteket látva hatalmasakat nevettünk, és ismét hevesen tört fel bennünk a már fogalommá vált Zsobok-érzés, ami tovább erősödött, amint a vetítés után körbeültünk, és a Bordi-estről ismert kedvenc dalainkat énekeltük el gitárkísérettel. Az esemény hivatalos része ezután véget ért, a közös vacsoráig újból elmerültünk a beszélgetésben és társasjátékozásban. Végül a vacsoránál éjfélbe nyúlóan, záróráig folyt a társalgás, énekelgetés. Búcsúzáskor alig bírtunk elválni egymástól.

Akárcsak a zsoboki tábort, ezt az eseményt is három alliteráló jellemzővel tudnám összefoglalni: boldog bizsergés, meleg mosolyok, sziporkázó szellem. A találkozó megerősítette bennünk, hogy ne haszontalan cserepekként éljük mindennapjainkat, hanem legyünk a fazék méltó, alázatos és büszke részei, hiszen így alkotunk egységet. Máris alig várjuk a következő „fazakasodási” alkalmat!

A találkozó megszervezését a Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány és az Anyanyelvápolók Szövetsége támogatta.

Burkhardt Zsófia, Kolozsvári Református Kollégium, XII. C