Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről buszunk ablakára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
Csapatunknak úgyis nagy melege vagyon.

Kalotaszentkirály első úti célunk,
Sanyi bácsi arra gördítette buszunk.
A rövid út alatt lehunyánk a szemünk:
Az elmúlt éjszakát kellett kipihennünk.

Szentkirály temploma föl vagyon újítva:
Díszes mennyezetén koszorú s kazetta.
Ámuldoznak rajta fiúk és a lányok,
Szép ez, mint a párták, a leesni vágyók!

Kalota partjára elzarándokolván,
Ady Endre nemes szavait hallgatván
Szinte látni véltük lelki szemeinkkel,
Cifra ruhájában sok leány hogy lépdel.

Visszaültünk aztán hatlovas hintónkba,
Irány Rekettye és a Menyasszony Fátyla!
A helyszín természetvédelmi övezet:
„Virágot cianóba ne itt tépjetek!”

Magasról hull alá a Menyasszony Fátyla,
Hűs cseppet permetez kipirult arcunkra.
Lihegénk, s nem sejténk, most jön a neheze,
Elindul a tábor a hegyen felfele.

Szép kilátást fehér sziklák biztosítnak,
Fel kell deríteni rejtélyét barlangnak.
Nótázgatni napon, hűsölni árnyékban,
Végkimerülésig baktatni a porban.

Utolsó erőnkkel csoportképet lövénk,
Földi maradványink buszhoz visszavivénk.
Csöndet erőltetni szükséges nem vala,
Hátradőlvén, szemünk nyomban leragada.

Vacsorát követte anyanyelvi licit,
Izgalmas a játék, nem is csak egy picit!
Tanár úr sztentori hangja a fülünkben,
Pirruszi győzelem félelme szívünkben.

Így végezénk napunk; pennám most letészem,
Naplót újabb írnok kezébe betészem.
Örökítsen meg ő is kalandot és mámort;
Isten tartsa meg sokáig a zsoboki tábort!

Burkhardt Zsófia