Immár nyolcadik alkalommal szervezték meg Zsobokon az Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Tábort, melyben idén huszonnyolc diák vett részt. Az Erdély különböző pontjairól érkezett táborozók többsége a kolozsvári vonatállomáson találkozott, ahonnan pár kézszorítást és ölelést követően nevetve indultak Zsobokra.

Az egyórás út után megérkeztünk a zsoboki Bethesda Gyermekotthonba, ahol gyorsan berendezkedtünk, majd a helyi műemléktemplomba vonultunk át. Itt Kelemen Csongor kolozsvári lelkipásztor tartott áhítatot, kitérve többek között a „mindannyian egy test tagjai vagyunk” gondolatra, amit az egyheti együttlétünk vezérigéjének is tekinthettünk. Később Péntek János kolozsvári nyelvész, akadémikus tartott előadást a moldvai magyar tájnyelvről és beszélőiről. Tisztázta ezáltal a csángó elnevezés etimológiáját, valamint közelebb hozta a hallgatókhoz a moldvai magyar tájnyelvet, dialektusokat. Játékos ismerkedéssel zárult az első nap, illetve a már hagyományossá vált angyalka-bárányka játék ismertetésével, ami méginkább fokozta együttlétünknek pozitív hangulatát.

Farmati Anna, a Georgius Aranka Társaság, és…

A második nap szakmai előadásait figyelemmel követtük, ugyanis Farmati Anna egyetemi oktató, a Georgius Aranka Társaság elnöke a versről, mint multimediális kommunikációs lehetőségről beszélt, majd Wacha Imre tanár úr jól strukturált gondolatmenetét hallgattuk a nyelművelésről, a nyelv és a nyelvhasználók műveléséről. Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke Foci–média–morál című előadásában az aktuális EB kapcsán hangzottak el vélemények a XXI. századi labdarúgásról. Az ebédet követően betekintést nyerhettünk az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Szervezetének világába, majd kézműves foglalkozásokon vettünk részt. Ezúttal sem maradt ki a kalotaszegi szoba és népviselet megtekintése, Zsobok népi értékeivel való megismerkedés. Vacsora után Bordi András játékos anyanyelvi foglalkozásokkal várt bennünket, e csodás esemény közös énekléssel kezdődött és zárult. Felcsendültek ismert dalok akkordjai, de tanultunk új énekeket is.

Szerdán Korszenszky Richárd perjellel ismerkedtünk meg, akivel együtt léptünk ismét a versek világába, majd Ősz Előd levéltáros, segédlelkész előadását hallottuk a zsoltárfordító Szenci Molnár Albert életéről és munkásságáról. Az önismeret és hanghasználat közötti összefüggésekről Albert Júlia kolozsvári színművésznő és egyetemi oktató tartott érdekes bemutatót, ezt követően pedig akadályversenyen vett részt hat kisebb csapat. Az idei akadályverseny tematikáját a honfoglalás képezte, több érdekes, a fantáziát és egyben a tudást tesztelő próbán mentünk keresztül, amik által közelebb kerülhettünk egymáshoz. A napot Marosán Csaba színművész Dsida-estje zárta.

A csütörtöki nap kirándulással telt, ellátogattunk Tordaszentlászlóra, ahol a helyi tájházban a kalotaszegi kulturális értékeket ismerhettük meg, majd később a tordai sóbánya világa, illetve a tordai hasadék magasra törő bércei vártak bennünket. Este anyanyelvi liciteztünk Kerekes Barnabás tanár úrral, az anyanyelvi játékok véget nem érő sorozata elűzte a napi fáradtságot, ami a túrázással együtt járt.

Másnap ugyancsak Kerekes tanár úr Ami a szívemen, a számon? címmel tartott előadását hallgattuk érdeklődő mosollyal, Szebeni Zsuzsa a polihisztor Kós Károly életével és munkásságával ismertetett meg bennünket, majd két órán keresztül Köllő Csongor színművésszel tanultunk meg „korallokon lépkedni”. A napot táncház zárta, oktatóink a helyi néptánccsoport fiataljai voltak. A kettő jobbra-kettő balra lépéstechnika elsajátítása könnyen ment, azonban egyre több figyelmet igényeltek a bonyolultabb lépések, amiket az ügyesebbeknek pár perc alatt sikerült megtanulni.

A szombati nap előadásainak mottójaként egy Batsányi-idézet szolgált, ugyanis a „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek” jelmondat alatt Matula Ágnes Kazinczy-díjas szerkesztő Rákóczi-fantázia c. tévéfilmjét nézhettük meg, majd Sediánszky János Francia nyár, francia szerelem illetve Sediánszky Nóra Tékozló Párizs c. előadását hallgathattuk. Délután Kerekes tanár úrral a helyes kiejtés kérdéseiről beszélgettünk, majd sor került a várva-várt Ki mit tud?-ra, ami ezúttal a ’66-os első Táncdalfesztivál hangulatában zajlott. Itt egyéni valamint csoportos produkciókkal léptünk fel. Tapsvihar jelezte minden egyes produkció lejárta után, hogy sikerült az izgalmakat leküzdeni, és igenis jól szerepeltünk. A várva-várt eredményhirdetés sem maradt ki, az akadályversenyen szereplő csapatok tagjai izgalommal várták csapatnevük elhangzását, ami be is következett. Előadtuk csapatindulóinkat, csatakiáltásunk elhangzása után pedig jutalomban részesültünk.

Talán ottlétünk egyik legmeghatóbb pillanatának tekinthetjük az est azon részét, amikor megtudtuk, hogy ki kiről gondoskodott a hét során, pontosabban kinek ki volt az angyalkája. Mosolyözönt és öleléseket követően pedig néhány szóban mindenki elmondta véleményét a Zsobokon töltött hétről. A hajnalba nyúló táborzárás közös énekléssel telt, reggel pedig nosztalgiázva indultunk a vonatállomásra. A búcsúzás akárcsak a találkozáskori ismerkedés a kolozsvári vonatállomáson történt, hosszas ölelésekkel, majd az újabb találkozások reményében könnyektől csillogó szemekkel köszöntünk el egymástól.

Azok a kulcsszavak, amik már néhány éve jellemzik a tábort, úgy érzem, mindannyiunk tudatába belevésődtek, s talán az egyheti együttlétünk sokak számára egy teljesen más világnézet alapjait fektette le a barátság, szeretet, mosoly jegyében. Zsobokon nincs térerő, a tenyerünkhöz ragadt okostelefon tehát nyugodtan ott pihenhetett a zsebünkben, s így több figyelmet fordíthattunk egymásra. Zsobokon nem nagy a forgalom, robogó járművek helyett vidám nevetés, madárcsicsergés és tücsökcirpelés örvendeztetett ottlétünk során. Az utcai világítás sem hasonló a nagyvárosokéhoz, de a kis csapat minden egyes tagjának tündöklő mosolya akárcsak a csillagok fénye beragyogta a lelket. Ezáltal tudatosult bennünk leginkább az, hogy milyen jó megtapasztalni a közösség építő erejét, s reméljük ismét találkozhatunk majd a már jól ismert arcokkal, hisz „történjen bármi, amíg élünk s meghalunk: mi egy vérből valók vagyunk.”

Füstös Paul
a Kolozsvári Református Kollégium X. osztályos tanulója

A beszámoló megjelent a Szabadság napilap 2016. júl. 25-i számában.