Július 13-án több tucat turista, lelkes kiránduló, jó kedvű gyerek nyüzsgése honolt a kolozsvári állomás főbejárata előtt. A tömegben mindenki a saját kis csapatát, az ismerős arcokat kereste; így történt ez az erdélyi anyanyelvápoló fiatalokkal is, akik végül, a szervezőket megpillantva egy csoportba gyűltek. Hova indultunk? Az úti cél nem más volt, mint a Kalotaszeg szívében található Zsobok, ahol immár hetedik alkalommal rendezték meg az Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Tábort.

Érkezésünk után Ősz Előd levéltáros, segédlelkész, a zsoboki templomban tartott áhítattal ünnepélyesen megnyitotta a tábort, majd Péntek János nyelvész, akadémikus Helyzetek és ideológiák a nyelvművelésben. Lőrincze Lajosra emlékezve című előadását hallgattuk meg. Idén is voltak első bálozók és visszatérő diákok, tehát, a csapat összerázódásának érdekében, az est hátralevő részét játékos ismerkedéssel töltöttük.

A zsoboki reggelek rendszerint szakmai előadásokkal indultak, ámde ezek nemcsak anyanyelvhez fűződő témákat vonultattak fel, több művészeti ágat is felkaroltak, mint például a textilművészet, színház.

Kedden Kerekes Barnabás a Te döntesz kérdéskörrel kapcsolatos gondolatait fejtette ki. Ezt Wacha Imre Nyelvzavar és nyelvértés, szót-értés. Babilon–Pünkösd című előadása követte. Az előadások sorát pedig Demény Péter Szeretem a Facebook-ot. Léleklájkolások című korszerű, a közösségi oldalak pozitív és negatív attribútumait latolgató fejtegetés zárta.

A következő napirendi pontként a kézműves foglalkozás volt feltüntetve. Kedvünk szerint gyöngyöt fűzhettünk, sőt még a tűnemezelés csínját-bínját is eltanultuk Széman Rózsa játszóházvezetőtől. Ha már Kalotaszegen tartózkodtunk, kihagyhatatlan volt a jellegzetes tisztaszoba és a népviselet megtekintése, melyet páran, nagy örömükre magukra is ölthettek. A tábor második napját Bordi András rádióbemondó meghitt, hangulatos gitárestje, és az általa vezetett drámajátékok zárták.

Másnap reggel felfedező útra indultunk Kalotaszeg falvaiba (Egeres – Nádasdaróc – Inaktelke – Mákófalva – Magyarvista – Méra útvonalon), ahol betekintést nyertünk a népi motívumok, viseletek, szokások színes világába, megcsodáltuk a középkori (ma református) templomok festett kazettáit és feltárás alatt álló freskóit, majd, meglepetésként, a mérai Bivalymúzeumban zártuk a napnak ezt a részét.

Habár lehet, a kirándulás után picit elfáradt a társaság, semmi esetre se hagytuk volna ki az anyanyelvi licitet, mely lényegében az árverések struktúrája szerint épül fel, némi különbséggel: az árverezők, ez esetben a diákok, három csoportra oszlanak, és úgy zsonglőrködnek a kétszáz zsetonjukkal, hogy minél több árverezett tárgyat, azaz minél több válaszolási lehetőséget szerezzenek meg az 1, 2 vagy 3 pontos kérdésekre.

A zsoboki anyanyelvi táborokban évente megszervezik az akadályversenyt. A táborlakókat külön csapatokba szervezik, lehetőleg úgy, hogy az iskolatársak ne legyenek csapattársak. Zsobok különböző pontjain stációk vannak elhelyezve, ahol egy-egy szervező próbára teszi a tagok ügyességét, leleményességét. Az akadályverseny ideje alatt a faluban minden irányból a csapatok himnusza és csatakiáltása zeng. Az egész délutáni séta után jól esett megnézni a Luther című filmet, melyet utólag meg is vitattunk.

Pénteken, a szakmai előadások után alkalmunk adódott arra, hogy egy versanimációt állítsunk össze ötféle technikával, Tóth Orsolya vezetésével. Weöres Sándor A tündér című költeményét kellett animálnunk, úgy, hogy néhányan lerajzolták, papírból kivágták, gyurmából megformálták, vagy magokból összerakosgatták a vers sorait. A végkifejlet igencsak bámulatos lett.

Estefelé egy táncos lábú legény, aki egyben táborlakó volt, pár néptánc-lépést tanított nekünk, amikor pedig elfáradtunk, körbe ültünk, és a gitáresten daloltakat énekeltük újra meg újra.

Szombat. Táborzárás: „jó, hogy még itt vagyunk… kár, hogy holnap már nem”.

Reggelünk Sediánszky Nóra előadásával kezdődött, mely keretében két elfeledett magyar írónő: Szendrey Júlia és Bulyovszky Lilla életével és munkásságával ismerkedhettünk meg. A későbbiekben pedig ugyancsak Sediánszky Nóra dramaturg tartott drámajátékos foglalkozást.

Még a Ki mit tud? előtt „varázsketyeréztünk” egyet, ami abból állt, hogy a licithez hasonlóan három kiscsoportra oszlottunk, majd Kerekes Barnabás tanár úr játékos anyanyelvi kérdéseket tett fel. Ebben a játékban a gyorsaság volt mérvadó, szóval amelyik csoportnak leggyorsabban ugrott be a válasz, azonnal lenyomta a gombot.

A Ki mit tud? rendkívüli élmény volt számunkra, hiszen a produkciók igen sokszínűek voltak: zongorázástól kezdve fuvolázásig, éneklésig, szavalásig minden egyes fellépő tehetségével elkápráztatta a közönséget.

Zsobokon még az a nagyszerű, hogy táborzáráskor körbe ülünk, felfedjük, ki kinek volt az angyalkája az egész héten át húzódó angyalka-bárányka játékban, minekutána mindenki elmondja, milyen gondolatokkal gazdagodott az ott töltött egy hét során. A visszatérő motívumok a Bordi-est, az anyanyelvi játékok, szeretet, visszamosolygás, barátság, sokszínű, érdekes előadások, ölelés.

A zsoboki tábor menedék, kedvesség, szeretet és csupa érték.

Nagy Izabella, XII. oszt. tanuló, Apáczai Csere János Elm. Líc.

Fotó: Muszka Ágnes, Terjéki Tamás
A cikk megjelent a Szabadság 2015. július 30-i számában is.