Georgius Aranka Társaság

„Az anyai nyelv köti összve az elméket.” (Aranka György)

Information

This article was written on 09 Júl 2019, and is filled under Anyanyelvi tábor, Beszámolók, Tábori napló.

Current post is tagged

, , ,

Tábori napló 2018. – hétfő, július 16.

Őszintén nem emlékszem az egész reggeli dalra, csak annyira, hogy volt benne sok: nem, nem nem… Nem, én sem akartam felkelni, de már az ebédlőben találtam magam, a vajas-lekváros kenyérrel a kezemben. Ritka finom volt, vagy csak én voltam nagyon éhes. Farkas éhes.

A klienc óra utolérte az álmos társaságot, viszont az érdekes előadás (amelynek nem is tudtuk a címét csak a végén) felébresztette az érdeklődésünket, így hamar eltelt az idő. Szilágyi N. Sándor felvilágosított, hogy milyen csodás dolog az, hogy beszélni tudunk. De hogy is tudhatnánk, hogy helyesen beszéljük e csodás nyelvet? A szünet után a székeket kis körökben találtuk. Alig foglaltuk el a helyeinket, s már vége volt. Úgy bizony, mindenki elmerült a verselemzés és versírásba, Oláh Csillának köszönhetően. A kis haikuk csodásak lettek, így felragasztottuk őket az ajtóra, így a nap bármely percében, ha szükségünk van egy lelki simogatásra, ott a lehetőség. Az utolsó előadás előtt csak egy óriási mosolyt láttunk. De a mosolyt társítani kellett egy arccal. Így “talált gazdára a mosoly”, vagyis Kémenes Lóránt Zoltánra. Interaktív bemutató volt, fő témája a szórvány. Ezt megvitatva, az ebédnél találtuk magunkat.

Anyanyelvi táborban még a leves is passzol a témával, hisz betűlevest kaptunk. Mikor megtelt a bendőnk, felkerekedtünk és meglátogattuk Magyarvalkót, Magyargyerőmonostort és Kőrösfőt. E három kalotaszegi kis falu három gyönyörű templomot rejtett magában. Az elbűvölő kék szín cseppenként varázsolt el mindenkit. Volt, hogy a toronyba is felmásztunk. E három mesébe illő faluról sok információt hoztunk el magunkkal és megtanultuk, hogy az asszonyok mindenkor meg fogják beszélni azt, ami megtörtént és még azt is, ami nem. A busz hamar visszaért, hisz tudta, 45 éhes anyanyelvápolót szállít vissza a táborhelyre.

Az esténket Kerekes Barnabás licites játékával zártuk. Magabiztosan mondom: sikeresen. Ezek után volt, ki nyugalomra tért, volt ki nemezelt, vagy bármi mást csinált.
Az én szerepem most véget ért, remélem méltó krónikás voltam.

Elekes Éva

Vélemény, hozzászólás?