Georgius Aranka Társaság

„Az anyai nyelv köti összve az elméket.” (Aranka György)

Information

This article was written on 19 nov 2015, and is filled under Beszámolók, Rendezvények.

Current post is tagged

, , ,

Játékos ünneplés az első magyar nyelv napján

Első ízben szervezett magyar nyelv napi ünnepséget a Georgius Aranka Társaság, karöltve az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel.

A Perneş Aliz, Sájter Bernadett és Sájter Zsolt zeneiskolás tanulók előadásában elhangzott Sej, az igaz szerelem kezdetű felvidéki népdal, valamint Kányádi Sándor Fekete-piros c. verse (előadó: László Kinga, Kazinczy-érmes) után a rendezvény szervezését összefogó Széman E. Rózsa köszöntőjében elmondta, hogy bár első magyar nyelv napi ünnepe ez a kolozsvári Arankának, máris két jelentős eseményhez köthető. Egyik, hogy itt Romániában néhány nappal ezelőtt hirdette ki Klaus Johannis elnök a magyar nyelv napjának megünnepléséről szóló törvényt. Másik, hogy Magyarországon már ötödik alkalommal emlékeztek meg idén ezen a napon, hiszen 2011-ben vált november 13-a a magyar nyelv hivatalos ünnepévé, a magyar nyelvet az államigazgatásban és közoktatásban hivatalossá tevő törvénycikk 1844. nov. 13-i elfogadásának emlékére. Kiemelte, hogy használói körében, azaz számunkra, ha akarjuk, mondhatjuk, hogy voltaképpen minden nap a magyar nyelv napja – mégis, jó hogy piros betűs ünnepeink között tarthatjuk számon ezt a napot, hiszen így talán egy pillanatra megállunk, jobban figyelünk nyelvünkre, egymásra, és az ünnep valóban ünneppé, megszentelt idővé válik.

Ezt a gondolatot folytatta Farmati Anna, a Georgius Aranka Társaság elnöke, aki megnyitójában kiemelte, hogy legfontosabb egy-egy ilyen napon a lelkesedés, ami annak ellenére sem lankadt, hogy a sokféle párhuzamos rendezvény miatt az egyeztetés eléggé nehézkesen ment. Az ilyen típusú emlék- és világnapok célja, hogy együtt legyünk az ünneplésben, erőt gyűjtve a hétköznapokhoz. Természetesen emlékezhetünk is, de mégis: inkább figyeljünk oda rá, csodáljuk, ünnepeljük meg szépségét, változatosságát, rugalmasságát – akár anyanyelvünk, akár nem, hiszen ez a magyar nyelvnek, nem anyanyelvünknek a napja. Farmati felidézte egyik kolozsvári nyelvész kívánságát, miszerint a magyar nyelvet „Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, és ha tudja, őrizze meg a harcos nyelvművelőktől!” – hozzátéve, hogy természetesen ezek nem mi vagyunk, mi (Lőrincz Lajos örököseiként) ünnepelni, játszani, lelkesedni képes nyelvművelők vagyunk, akik műveljük, vagyis beszéljük, használjuk, és odafigyelünk változatosságára, változni tudására.

Az AESZ részéről a zsúfolt hétvége miatt (országszerte számos rendezvény zajlott) sajnos senki nem tudott ott lenni, Péntek János elnök szóban üdvözölte a rendezvényt. Bartha Katalin Ágnes, az EMKE kutatója Lőrincze és Szabédi László, az 1959-ben, 51 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, műkedvelő nyelvész kapcsolatáról beszélt. Az EMKE székházának helyet adó Szabédi-emlékház vezetője elmondta, hogy itt Erdélyben Szabédi volt az, aki Magyarországon Lőrincze Lajos: egy 1952-es cikkében kifejtette, hogy a nyelvművelés nem nyelvészeit, hanem társadalmi kérdés. Az egyetemi tanár Szabédi lelkesen támogatta Lőrinczéék erdélyi kutatóútját, az akkori (1958-as) viszonyok még okot is adtak erre a lelkesedésre: működött a(z önálló) Bolyai Egyetem, volt Magyar Autonóm Tartomány. Az 1956-os forradalommal szimpatizáló erdélyiek elleni megtorlások még csak akkor kezdődtek – így az 1959-es gyűjtőútra már nem kerülhetett sor; ekkor vetett véget életének Szabédi László is.

A házigazda szerepét ellátó Apáczai Gimnázium részéről Vörös Alpár igazgató beszélt. Bár a magyar nyelv napja annyira még nem él a köztudatban, mint pl. a magyar tudomány napja vagy a magyar kultúra napja, mint mondta, jelentős előrelépés, hogy immár Romániában is hivatalosan ünnepelhetjük. Ez a tény ugyan nem annyira meglepő és újszerű annak fényében, hogy a cseh vagy a tatár nyelvnek már van napja Romániában, de mindenképp örvendetes. A jelenlévők megtudhatták azt is, hogy a romániai román nyelv napjának elfogadtatását is ugyanakkor indítványozták, mint Magyarországon a magyarét (bár az utóbbival ellentétben az előbbire csak 2013-ban került sor), s az indoklások is nagyban hasonlítanak.

Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke írásban küldte el köszöntőjét. Üdvözletében felidézte Dsida Jenő (ahogyan ő fogalmazott) kristálykeménységű szavait, miszerint „mindaddig nem lesz nyelvmentő mozgalmunk élő és ható hatalom, amíg minden transsylvániai magyar el nem jut oda, hogy a magyar nyelv ügye legalább is egyenrangú helyet foglaljon el gondjai között a megélhetés gondjával”. Bár ennek a követelménynek megfelelni igencsak nehéz, felelősségünkre emlékeztetnek és munkálkodásunkban erősítenek ezek a szavak.

A köszöntők után Perneş Aliz egy széki, valamint egy körösfői népdallal vezetett át a következő programpontra. Az idei év, Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából, Lőrincze-év a nyelvművelők, anyanyelvápolók számára. Ünnepse keretében az Aranka Társaság is megemlékezett arról a nyelvészről, nyelvművelőről, rádiósról… – EMBERRŐL, aki a kardos nyelvvédés helyett az emberközpontú nyelvművelést művelte és hirdette. Hiszen, ahogyan épp aznap is felhívta rá a figyelmet Wacha Imre nyelvész, főiskolai docens: nem a nyelvet kell művelni, hanem a nyelv használót.

Murádin László erdélyi nyelvész, nyelvművelő szintén nem tudott jelen lenni, Lőrincze Lajosról írott emlékező sorait Tasnádi István (Édes anyanyelvünk-plakett) olvasta fel. Lőrincze egykori munkatársa, erdélyi gyűjtőútjain többször is kísérője, a száraz tényeken kívül olyan történeteket idézett fel, amelyek a kutatómunka tréfás, nem szakmai oldalát mutatták be – például a szilágysági egy tálból való rántottaevést, vagy, hogy bizony volt, hogy a világ legrosszabb kávéját itták a Küküllő-mente legjobb bora helyett… Ezután maga Lőrincze Lajos „szólalt meg” – Mit műveltem? c. önéletírásából Kömöcsi Panna (Aranka-versenyző), Lukács Dániel Mátyás (Kazinczy-érmes), valamint Szallós Kis Csaba (Aranka-díjazott) olvasott fel.

Az első kolozsvári magyar nyelv napi megemlékezést rövid szünet után anyanyelvi licit követte, amelyen a több mint 30 résztvevő majdnem mindegyike részt vett, korosztályra való tekintet nélkül.

Széman E. Rózsa

Fotó: Lukács Dániel Mátyás

A cikk megjelent az anyanyelvápoló.hu oldalán

Vélemény, hozzászólás?